2015. december 12., szombat

Vége a blognak avagy új történet a láthatáron?

Drága Olvasók!

Egy fontos döntésről lenne szó! Az utóbbi hónapokban gondolkoztunk a blog sorsáról, hogy legyenek-e új részek vagy zárjuk-e be. A szerkesztőtársammal elhatároztuk azt, hogy ezt a történetet LEZÁRJUK! De felmerült bennünk egy másik ötlet, hogy egy új történetbe vágjunk-e bele.
Szeretnénk titeket arra kérni, hogy jelezzétek nekünk kommentben ha benne lennétek egy új történetben.:)

Puszi a két Eszti.<3

2015. szeptember 19., szombat

3.évad 7.rész (57.rész)

Aurora szemszöge


Reggel sikításra ébredtünk fel. Justin ijedten pillantott rám, majd szaladt is ki. Bele bújtattam a lábaimat a mamuszomba és mentem én is utána. Már épp a lépcsőnél jártam amikor Jus visszafordított, és tolt a szobám felé. Mikor beértünk leültetett az ágyra és úgy nézett rám, mint aki még életébe nem látott embert. 
Justin, mi a probléma? Mi történt? – rákérdeztem, de nem válaszolt rá. – Justin! Mi volt ez a sikítás? – még mindig nem mondott rá semmit.
Fogtam magam és lementem a konyhába, ami ott fogadott szörnyű látvány volt, mire következményében én is elsikoltottam magam. Éreztem, hogy Justin ott volt a hátam mögött, de a szemeim kezdtek lecsukódni, lábaim elgyengültek és már hallani sem hallottam semmit.


Szemeimet kinyitottam észre vettem azt a tipikus fehér falat, s a fertőtlenítő szag csípte orromat. Utálok kórházakban lenni. Kezemet megmozdítottam – már amennyire tudtam - , mire a mellettem lévő személy feleszmélt, felébredtem. Justin könnyes szemekkel mosolygott rám, simította meg a karomat, majd arcomat és, így szólt:
Végre, hogy felébredtél! – a mosolyt arcáról nem lehetett levakarni.
- Mi történt? – tettem fel a legfontosabb kérdésemet.
- Elájultál, két napja csak aludtál.
- Elisa? Jól láttam mi volt a konyhába? – néztem a padlót.
- Igen,  jól láttad. Szörnyen sajnálom!

Szemeimből könnycseppek kezdtek hullani. Egyszerűen nem bírom elhinni, hogy ez történt, ez nekem, ez sok. Fogalmam sincs, hogy milyen okból történhetett ez. 

***

Aurora! Meddig pakolsz még? – kérdezte türelmetlenül a sofőröm.
- Nem szeretnék itt hagyni semmit sem – válaszoltam.
Ugyanis még én két napja itt vagyok, Justin rengeteg dolgot hozott be, ne unatkozzak. Értek itt a laptopra, táblagépre, plüss macira (?), kártyát, körömlakkot és még sorolhatnám, hogy miket. Nagyon aranyos, hogy ennyire törődött velem ebbe a két napba, de ennyi cuccot, nekem ilyen sok van? Mindegy is, táskámat a vállamra kaptam, telefonomat a zsebembe csúsztattam és már mentünk is. Megbeszéltük Jussal, hogy a történtek után ott fogok lakni nála, remélem azért minden rendben lesz, ahogy azt állandóan hajtogatja nekem. A kórtermet elhagyva a sofőröm felém fordult kezében egy sállal. Kérdőn pillantottam rá.
- Justin nem szeretné ha tudnád a hozzá vezető utat.
Most mi van?
- Akkor honnan tudnám ha elmennék valamerre, hogy hova kell haza mennem? – röhögtem el magam.
- Csak vicceltem, meglepetést szánt neked, kérte, hogy ne lásd, mert ő szeretné megmutatni neked – mosolygott rám.
- Mindjárt másabbul hangzik – kacagtam még mindig.
Ráhelyezte fejemre a sálat, belekapaszkodva tettük meg utunkat az autóhoz. Az úton be nem állt a szám, hisz kíváncsi voltam, vajon mit tervezhet nekem Justin? Irtóra izgat a dolog, de majd meglátom. Fél óra telt el mikor megállt a kocsi. Kiszálltunk majd éreztem, ahogy a sofőr „átad” valakinek. Lábaim remegni kezdtek, mert nem szólaltak meg, így volt ok a pánikra.
Nyugi kicsi lány, Justin apja vagyok! – súgta a fülembe.
Szívem az ultra gyors fokozatról nyugodtabban diktálta az ütemet. Válaszként aprót bólintottam fejemmel és követtem az utasításait. Tíz percig sétálhattunk, ilyen nagy lenne Justin háza? Fogalmam sincs, de ezek szerint igen. Pár lépés után végleg megálltunk. Jeremy az oldalamról eltűnt, ismét rám tört a félelem. Levegő után kapkodtam, szívem ismét ki akart törni helyéről. Gondolataimból zökkentett ki az, hogy hasamon két kéz fonódott össze. Fejét a vállamra hajtotta és úgy suttogott a fülembe.
Nincs okod a félelemre, itt vagyok – hangja lágy volt és nyugtató – Vegyem le a szemedről? – heves bólogatásba kezdtem.
Másodpercek múlva lekerült az említett testrészemről a kendő, s kinyitottam szemeim. Ajkaim eltávolodtak egymástól a meglepetés látványára.
Csukd be a szádat – kacagva súgta ismét.
Oldalra fordítottam a fejemet, kezemet az arcára helyeztem és úgy néztük egymást.
Tetszik?
- Ez nem kérdés.
- Tudtam, hogy eltalálom az ízlésedet – villantotta meg ezer wattos mosolyát, amiért több millió lány odavan.
Cselekedetét utánozva szorítottam magamhoz, amennyire csak lehetett. Ölelését viszonozta, s mikor elváltunk egymástól szólásra nyitotta ajkait.
- Ha szeretnéd körbe vezethetlek a házban, tudd mi hol van és merre.
- Természetesen elfogadom.
- Ó, mennyire komoly tud lenni Miss. Mohn.
- Sok dolgot nem tud még rólam Mr. Bieber.
- Úgy ahogy mondja, még – kacsintott.
Nevetve mentünk ki a helységből ahol eddig tartózkodtunk, majd kezdtük el a körbeveztést.

***

Ágyamon fekszem és csodálom a szobámat, ami elképesztően van berendezve. Igaz nem nagy, de nekem pont megfelel. Nem sok színkombináció van, de ez tetszik benne a legjobban. A színek összeolvadnak, ez pozitív hangulatot ad a szobának. Annyira elgondolkodtam, hogy észre sem vettem, Justin már felettem volt.
Ennyire eltudsz gondolkodni, hogy fel sem eszmélsz csak akkor ha én itt vagyok? – kérdezte mosolyogva.
- Miért is?
- Szóltam, hogy elkészült a vacsora.
- Ja, én tényleg nem hallottam! – mentettem magam.
- Észre vettem.

Szemeztünk egymással ismét, mint pár napja. Arca közeledni kezdett az enyémhez.



Sziasztok!:)
Nagyon, de nagyon sajnáljuk, hogy nem hoztunk az elmúlt hónapokban egyetlen egy részt sem. 
De hát nyár volt és szerintem nem csak mi vagyunk így vele.
Elkezdődött az iskola és szeretnék mindenkinek felhívni a 
figyelmét, mielőtt elkezdtek mérgelődni, mert rövid lett a rész
és, hogy nem fognak hozni egyet sem csak majd 4-5 hónap múlva.
Nem! Akkor fogjuk hozni amikor időnk lesz.
Mivel az iskolában ez az utolsó évünk és nagyon oda kell tennünk magunkat.
Ezt most gyorsan betegen (!) megírtam nektek, mert nem akarjuk azt,
hogy csalódjatok bennünk, mert így eltűntünk. 
Rövid is lett és még későn is hoztam, de muszáj voltam itt abba hagyni
a legjobb résznél, hogy most akkor lesz csók vagy sem?
Szerintetek mi történhetett, hogy Aurora ekkora sokkot kapott, mikor meglátta mi történt náluk? 
Várjuk a véleményeteket!
Ha tetszett hagyjatok magatok után nyomot.:)
Köszönjük a +1 feliratkozót!<3
Ezer puszi a két Eszter.<3

2015. június 30., kedd

Új rész érkezése





Sziasztok!:) Most nem résszel érkeztünk nektek, hanem egy kis információkkal. Jó pár hete nem érkezett új rész oka az, hogy elkezdődött a nyári szünet. Ez nem azt jelenti, hogy mostantól minden nap írjuk az újabbnál újabb részeket. Mint mindenki másnak jár egy kis pihenés ahogy nekünk is. Szóval, azt szeretnénk mondani, hogy a blogra nincsen időnk. Nem csak erre hanem a többire sem. Kérdezni szeretnénk azt, hogy esetleg nektek jó lenne-e úgy, hogy egy héten jönne egy rész, viszont csak egy szemszöggel és nem kettővel, ami rövidebb lesz mint amilyen szokott lenni. Ha ez nem tetszik akkor sem kell elkeseredni, de akkor meg pontos időt nem tudnánk mondani, hogy mikor érkezik a rész! 
Kommentbe véleményeteket várjuk!☺
Puszi a két Eszter.<3

2015. június 13., szombat

Blog design


Sziasztok! Ismét egy új bloggal jelentkezünk, de most egy másik fajta bloggal!
Ezen a blogon rendelhettek fejlécet, design-et, kritikát és png-gif-et. Reméljük, hogy tudunk nektek bármiben is segíteni amire szükség van. 
 
 
További szép napot kíván: a két Eszti :)

2015. június 11., csütörtök

Új blog a láthatáron!






Sziasztok!:) Most nem új résszel jelentkezünk nektek hanem azzal, hogy új blogot nyitottunk. A blog nyitása június 17-én történik meg. Egy kis ízelítőt kaptok belőle:

A 21 éves Justin Bieber turnéjára készül, miközben rengeteg zaklatásokat kap a rosszakaróitól. Ezek igazán hidegen hagyták őt, de pár hét múlva barátjával bulizni indulnak, mikor egy balesetet szenvednek. Barátját elvesztette, s őt ez a tragédia padlóra küldte. A mindennapokban káros anyagokkal próbálta enyhíteni fájdalmát, s egyben vagdosással is. Édesanyja nem bírta tovább nézni, így cselhez folyamodott. Pszichológushoz akarta vinni fiát, aki csak ellenkezett vele. Egy nap tétlen lett anyja, majd segítséget kér egyik ismerőse lányától, aki hasonló helyzetből gyógyult ki. Talán elviselik egymást a két fiatal? Ha igen mi lesz a sorsuk? Barátság vagy szerelem?

Kíváncsiak vagytok a történetre? Akkor tartsatok Justin tragikus történetével!:)
A blog Lovely life néven érhető el.:)
Puszi a két Eszter.<3

2015. június 5., péntek

3.évad 6.rész (56.rész)

Aurora szemszöge




Miután felfogtam, hogy ezt az egészet csak álmodtam nagy nehezen, de eljutottam a fürdőszobáig. Levettem a ruháimat és beálltam a zuhany alá, megnyitottam a csapot és áztattam magam. Hajamat bevizeztem, nyomtam a kezembe sampont és bele dörzsöltem a fejbőrömbe. Miután ezzel elkészültem tusfürdőt nyomtam a tenyerembe és minden egyes porcikámat megmostam. Elzártam a csapot, törülközőért nyúltam, majd bebugyoláltam magam. Kimentem a fürdőből egyenesen a szekrényemhez. Gondolkoztam, hogy mit vehetnék fel, majd eszembe jutott, hogy az álmomban Justinnal összevesztem, mert Naomival mentek randizni. Oké, tudom nem szólhatnék bele az ők kapcsolatukba, ha ez meg is történne, de én Justinban egy nagyot csalódnék. Telefonom csörgésbe kezdett, odamentem majd fogadtam a hívást.
- Igen? – szóltam bele.
- Aurora készülj! Ma megyünk egy megbeszélésre a versennyel kapcsolatban, csinos legyél! – mondta Elisa néném és már rám is nyomta a telefont.
Hát jó. Választásom végül fehér elegáns felsőre, fekete testnadrágraés egy fekete magas sarkúra esett, hozzá kiegészítőként egy arany láncot vettem fel. Hajamat kivasaltam és késznek is nyilvánítottam magam. Telefonomat a kezembe vettem és lesiettem a konyhába. Épp a lépcsőn mentem volna le mikor egy horkantást hallottam. Felhúzott szemöldökkel néztem körül, honnan jöhetett ez a hang. Még egyet horkantott, ami a vendégszobából jött. Nem tudtam, hogy a néném vendéget tart, de még nem is mondta. Lassan mentem az ajtóhoz, s hallgatózni kezdtem. Most nem hallottam semmit, lenyomtam a kilincset és beljebb merészkedtem. Az ágyon egy nagy kupacot láttam, szemeim még inkább kitágultak. Ki vagy kik (?) lehetnek azok akik, így alszanak az ágyon? Közelebb mentem és lehúztam a takarót, de az a személy aki ott volt rám ordított, mire én sikítva a hátamra a estem. Justin elkezdett nevetni, de én inkább csak feküdtem és eljátszottam azt, hogy elájultam. Később észre vette, hogy nem reagálok semmit sem. Nevetve szólított meg, majd leguggolt hozzám és rázogatni kezdett. Teljesen kétségbeesve kezdett el ordítani és rohangálni a szobában egy telefonért. Már épp, hogy hívta volna a mentőket, felálltam és a hátára ugrottam, így ismét a földön kötöttünk ki.
- De mi és hogy? – nézett rám.
- Nem kéne megijeszteni máskor! – röhögtem a képébe.
- Basszus és meg azt hittem, hogy tényleg nagy bajod van – kezdett el ő is nevetni. – De akkor neked meg bejönni a másik szobájába.
- Én kérek elnézést, Elisa nem mondta, hogy vendéget fogadott a házba – néztem a szemeibe amik csillogtak.
Nem mondtunk semmit sem, közeledni kezdtem ajkához, de a végén letértem az útról és a füléhez hajoltam, majd ezt súgtam:
- Ha nem akarsz elkésni a megbeszélésről akkor szedd össze magad!
Mosolyogva álltam fel róla, majd kimentem. Utamat a konyhába vettem és készítettem reggelit két személyre. Fél órával később Justin jött le a haját igazítva, amint meglátott mosoly kúszott a szájára. Leült majd csendben elkezdett falatozni, mikor ezt befejezte elmostam a tányérját és indultunk is. Az út nagy részét szinte majdnem átaludtam, hisz nagyon fáradt voltam a tegnap esti buli miatt. Az autó leparkolt, mi pedig kiszálltunk a járműből és egyenesen a megbeszélés helyére mentünk. Mikor megláttam a nagynénémet odasiettem hozzá, majd megkérdeztem, hogy nem maradtunk-e le semmiről, mire a válasza nem volt. Egy sóhaj hagyta el a számat és a széken pedig hátradőltem és hallgattam az egész megbeszélést. 



***


Két és fél órába telt ez a „kis” megbeszélés. Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk Elisa nénivel, Scooterrel és Justinnal egy közeli étterembe. Mindenki rögtön bele egyezett, hisz lassan dél van. Miután megérkeztünk elfoglaltunk egy négy személyes asztalt, s pár perccel később egy barna hajú fiatal pincérnő jött oda, hogy felvegye a rendelést. Justin maradt utoljára, de úgy láttam, hogy a csaj rámászna ha nem lennénk itt. Na a tipikus „mindenkirerámászokmertmegtehetem” akció indul, most. Nem hagytam annyiban.
- Én kérek elnézést, de úgy látom, hogy az ÉN barátommal flörtölsz! – emeltem ki az én szócskát, kezemet pedig Jusséval összekulcsoltam.
A csajnak a mosolya egyből eltűnt az arcáról, s most azt fedeztem fel, hogy inkább elsüllyedne a föld alá. Mikor felvette a rendelést elment, de akikkel most egy asztalnál ülök mindenki furcsán nézett rám.
- Mi volt ez Aurora? – vont kérdőre Elisa.
- Micsoda? Ja, hogy ez? Már készülök a forgatásra – mondtam mosolyogva, mire Justin kuncogni kezdett.
- Szerintem meg bejövök neki – nézett rám, majd kacsintott.
Sóhajtottam egyet és vártam, hogy az ebédem mindennél hamarabb megérkezzen.

Ha nem gond elmegyünk Aurorával egy kicsit kocsikázni – kapta el a karomat Bieber.
Nem, hogy megkérdezné: Nem gond ha elviszlek egy kicsit valamerre? tőlem, nem még tőlem sem kért engedélyt, de ha nagyon akarja akkor legyen. Beültünk a kocsiba és egyből kérdőre vontam, hogy hova akar vinni, de a válasza az volt, hogy meglepetés. Időbe is kérdeztem, hogy mikorra érnénk oda, de azt mondta: Majd meglátod! Hát oké, oldalra fordítottam a fejemet és lehunytam a szememet, aminek meg is lett az eredménye.

„Kezemben a gyönyörű csokrom volt, apába karolva nézem a ruhámat a cipőmmel együtt. Egyszerűen elképesztő ruhám volt és ezt nem egóból mondom. Mennyasszonyi ruhám felsője tele volt minden féle csodaszép kövekkel, szoknyája habos-babos volt. Cipőt pedig egy magas sarkú fehér köves cipőt viseltem. Hajam le volt engedve,  felül pedig befonva, majd benne egy tiarához hasonló dísz. Az időjárás csodálatos volt, a Nap hétágra sütött, nem lehetett egyetlen felhőt sem látni, az égbolt kékben pompázott. Fejemet lassan felemeltem, megnéztem az oltárnál álló vőlegényemet, akivel a mai napon kötöm össze az életemet. Amint szemeibe pillantottam mosolyogni kezdett, mire az én gyomromban a görcs még inkább nagyobb lett. Lassan mentünk oda hozzá, s miután ott állt előttem, édesapám átadott neki ő pedig egy fejbiccentéssel köszönte azt. Megfogtuk egymás kezét, s néztük egymás szemét. Imádom a szemeit, olyan gyönyörűek, hogy nem lehet szavakba foglalni.
- Kedves egybegyűltek! – szólalt meg a pap. – Azért gyűltünk ma itt össze, hogy tanúi lehessünk Aurora Mohn és Justin Bieber egybekelésének! Mielőtt ez megtörténne kérem ismételje utánam. – itt pedig amit mondott a pap azt kellett válaszolni.
A gyűrűket felhúzva mondta ki a bűvös mondatot a férjemnek.
- Megcsókolhatja a menyasszonyt! – Justin nem habozott tovább, odahajolt hozzám és ajkait az enyémekre illesztette.
Körülöttünk a világ megszűnt létezni, már nem csak te és én vagyunk, hanem mi. Elváltunk egymástól, szemembe nézett és ezt mondta:
- Szeretlek Mrs.Bieber! Ma, holnap és mindörökre!”

Álmomból felriadtam amit Justin is észre vett.
- Jól vagy? – pillantott rám egy másodpercre.
- Persze, csak álmodtam – mosolyogtam rá.
- Mit? – kérdezősködött tovább.
- Biztos, hogy tudni akarod? – néztem rá.
- Annyira nem lehet rossz – mosolygott.
Lehet sokkos állapotban leszel, de…
- Mond már – már elkacagta magát.
- Összeházasodtunk.



Justin szemszöge



Reggel arra ébredtem fel, hogy valaki van a „szobámba”. Kicsit kinyitottam a szememet és megláttam a szöszit. Gondoltam egy kicsit megviccelem és megijesztem. Egyre közelebb és közelebb merészkedett az ágyhoz. Itt az idő! Felém mászott és lehúzta rólam a takarót, mire egy nagyot ordítottam a képébe ő pedig hátra esett. Kacagni kezdtem, majd észre vettem, hogy Aurora nem szólal meg, hanem csak fekszik. Még mindig nevetve mentem oda hozzá és szólongatni kezdtem, de erre nem reagált. Kétségbe esve kezdtem el nevén szólongatni, de még mindig semmi. Épp a mentőket akartam hívni, mikor a földön találtam magam. Ráugrott a hátamra. Most mi van? Akkor nem ájult el? Nem értem a lányt.
- De mi és hogy? – néztem rá.
- Nem kéne megijeszteni máskor! – röhögött.
- Basszus és meg azt hittem, hogy tényleg nagy bajod van – kezdtem el ismét nevetni. – De akkor neked meg bejönni a másik szobájába.
- Én kérek elnézést, Elisa nem mondta, hogy vendéget fogadott a házba – nézett a szemeimbe.
Nem mondtunk semmit sem, közeledni kezdett ajkaimhoz, de a végén letért az útról és a fülemhez hajolt, majd ezt súgta:
- Ha nem akarsz elkésni a megbeszélésről akkor szedd össze magad! – fogta magát és kiment.
Ne már, ez most komoly? Morogva álltam fel és kezdtem el öltözködni.

***

- Ha nem gond elmegyünk Aurorával egy kicsit kocsikázni – kaptam el Aurora karját és indultunk is a kocsi felé.
Útközben nem szóltunk egymáshoz semmit sem, de nem ez a kínos csend volt hanem a kellemesebb változata. Mind a ketten el voltunk merülve a gondolatainkban. Épp, hogy agyalásba kezdtem volna megszólalt a mellettem ülő lány.
-         Hova megyünk? – pillantott rám.
-         Majd meglátod – mosolyogtam rá.
Folytattam az előző tevékenységemet, amit még el sem kezdtem, de semmi gond. Minden féle gondolatok születtek az agyamban. Első sorban is a turné ami hamarosan kezdetét veszi. De ha hamarabb megszületik a blog eredmény hirdetése akkor viszont itt kell maradnunk, amit nem is bánnék. Szeretném még jobban megismerni Aurorat. Remélem, hogy ezzel ő is így van. Majd a fejembe bepattant egy mondtam Scootertől: „Nem szeretném ha rámásznál és csak úgy eldobnád, mint egy rongyot. Ő egy érzelmes lány, és ha úgy alakul, hogy egymásra találtok becsüld meg, mert még egy ilyen leányzót nem találsz!” Igazat adok neki. Most tisztázom magamban, hogy nem fogok rámászni csak finoman fogok vele flörtölgetni és ha ez neki nem tetszik akkor csak maradok a baráti zónában. Ha összejönnénk akkor én lennék a világ legboldogabb embere, úgy vigyáznék rá mint egy porcelán babára amit ha egy pillanatra ott hagyunk magában eltörne. Vigyáznék rá, bármi áron! Fontos lenne számomra a boldogsága, túl fontos! Arra lettem figyelmes, hogy Aurora kapkodja a levegőt, így ránéztem.
- Jól vagy? – pillantottam rá egy másodpercre.
- Persze, csak álmodtam – mosolyogott.
- Mit? – kérdezősködöttem tovább.
- Biztos, hogy tudni akarod? – nézett rám.
- Annyira nem lehet rossz – mosolyogtam.
Lehet sokkos állapotban leszel, de…
- Mond már – elkacagtam magamat.
- Összeházasodtunk – itt fagytam le.
Tessék? Összeházasodtunk volna az álmában? Te jó ég.
-         Csak vicceltem! – kezdett el nevetni.
-         Mi? Basszus már azt hittem, hogy komolyan mondod – nevettem én is.
-         Tudtam, hogy beveszed.
-         De vicces vagy – fintorogtam.
Fél órával később megérkeztünk a helyszínre ami nem volt más mint a házam. Szerettem volna elhozni ide őt, bemutatni neki azt a környezetet ahol én lakom. Szája tátva maradt a látványtól, kiszálltam a kocsiból és átmentem az ő ajtajához amit kinyitottam. Kiszállt ő is belőle és beljebb mentünk. Leült a kanapéra én pedig illedelmesen megkínáltam egy pohár üdítővel, amit szívesen fogadott el. Elkezdtünk beszélgetni a magánéletünkről. Kiderült, hogy nincs testvére, mire én elkezdtem beszélni az én családomról, nem mintha tudná, hisz rajongóm. Erről jut eszembe, Belieber és még sem támad le vagy valami. Ez furcsa számomra hisz már ezekhez hozzá szoktam. Aurora felvetette azt az ötletet, hogy menjünk ki az erkélyre. Mosolyogva bólintottam rá és mentünk is. Mivel már a nap lemenőben volt, így gyönyörű kilátásnak lehettünk tanúi. Leültünk a kint található székekre és folytattuk tovább beszélgetésünket. Majd egy gondolat jutott az eszembe amit megosztottam a szöszivel.
-         Mi lenne ha itt aludnál? – néztem rá.
-         Tessék? Á, nem hinném, hogy Elisa engedné és nincs is pizsama ruhám amiben tudnék aludni.
-         Ha te tudnád, már egy gondolattal előrébb járok nálad. Elisaval már beszéltem és egy oké-t mondott rá, pizsamában pedig aludhatsz egy pólómban – mosolyogtam.
-         Nem szeretnék za…
-         Nem zavarsz egyáltalán! Sőt, vágyom egy kis társaságra is.
-         Rendben, akkor elmennék fürdeni – mondta zavartan.
-         Rendben, ha innen kimész mész egyenesen aztán jobbra a negyedik ajtó – mondtam mire biccentett egyet a fejével.
Elment fürdeni, mire és fogtam magam és mentem én is. Gyorsan el is készültem és lefeküdtem az ágyamra, tíz perc múlva A. is csatlakozott.
-         Merre fogok aludni? – nézett rám.
-         Öm, itt – mutattam a mellettem lévő helyre.
-         Nekem jó a kanapé is – mosoly kúszott a szájára.
-         Hm, nem inkább itt – még mindig a mellettem lévő helyen volt a kezem.
-         Oké – majd helyét elfoglalta és felém fordult. – Köszönöm ezt a napot! Csodálatos volt!
-         Én köszönöm, hogy eljöttél velem!
-         Akkor jó éjszakát! – mondta, majd egy puszit kaptam az arcomra és elfordult.

Mosolyogva öleltem át derekát és léptük át az álmok kapuit.





Sziasztok!:) Megérkeztem az újabb résszel, ami remélem, hogy tetszett, ha igen akkor hagyjatok magatok után nyomot!:) A kövivel nem sokára érkezem nektek!:) Puszi Eszter.<3
Ui: a Testcserés blogomba új rész van. 

2015. május 17., vasárnap

Bekukkantás a kulisszák mögé





Mint ahogy az előző bejegyzésben ígértük azt, hogy érkezünk még nektek egy bejegyzéssel amiben leírjuk, hogyan indult a blog és a részeket hogyan írjuk meg. Kezdjünk is bele.


Kezdetek: A kezdeteknél még nem volt nagyon olvasott a blogunk. Mikor megírtuk a prológust és közzé is tettük rá pár órára, érkezett kettő megjegyzés. Elhihetitek, hogy milyen öröm volt mi bennünk. Elkezdtük írni a fejezeteket és egyre többet kezdtétek olvasni, s egyre több rendszeres olvasók lettek. Persze voltak olyanok is, mikor azt hittük, hogy azért nem érkezett egy megjegyzés sem, mert nem olvasta senki, nem, de pipák érkeztek, így egy nagy kő esett le a szívünkről.

1-2. évad ihletei: Az első és a második évadnak az ihletei csak úgy jöttek a fejünkbe. Mielőtt még nem indítottuk volna el a blogot akkor gondolkoztunk azon, hogy miről is szóljon a történet. Amilyen blogokat olvastam/olvasok vannak köztük az a ,,sima" fanfiction, de olyanok is ami olyan érdekesebb, más szóval ritkább vagy milyen történetek. Nem mondom azt, hogy kevés blogot olvasok, de többet mint húszat az biztos. Igen, többet közt néhány helyen nem vagyok feliratkozva, de mindegy is. Így kigondoltam azt, hogy legyen egy átlagos történet ami egy rossz fiúról és egy kedves és jó lányról szóljon. Ez mind is jó volt, de mint ahogy olvashattátok, Justin hamar bele szeretett Laurába. Ez nem véletlen volt, direkt írtuk így. Nem szerettünk volna benne sok szerelmes részeket, így azokat a végére hagytuk, aminek túl hamar vége volt, hisz tudjátok mi történt a kórházban. Taylor nem bírta elviselni, hogy Laura megcsalta őt. Ti kíváncsiak lennétek, hogy ezek után Justin milyen ember lenne, netán bele szeretne egy másik leányzóba akivel családot alapítanának? Ilyenek az olyan írók akik szeretnek egy olyan résznél abba hagyni a történetet, eldobni a tollat amire az ember még inkább kíváncsibb, mi fog történni vele? Továbbra is rossz ember lesz? Lesz normális élete? El tudja felejteni azt az embert akit a legjobban szeretett? Eldobni minden olyan emléket ami hozzá köt? Egyszer úgy is muszáj lesz.

3. évad ihletei: Ha elmondtam volna, hogy harmadik évadot már terveztem a második elején akkor már lebuktam volna, hogy igen is fogjuk tovább írni a történetet. Kíváncsiak voltunk a reakciótokra, hogy ők most komolyan itt abba hagyják Laura és Justin történetét? Hogy lehetnek ezek ilyenek? Szóval nekem ez az ötlet úgy jött, hogy egy álmomban történt meg az, hogy Justinnal forgattunk egy filmet. Másnap ezt elmeséltem a másik Eszternek aki egyből mondta, hogy ez egy nagyon jó! A harmadik évad előtt még más témán is gondolkoztunk, hogy Aurora ezt a történetet megálmodta volna, vagy inkább írja meg úgy, mintha ő is blog író lenne. A döntésünk az utóbbira esett. Még sokáig tervezzük a blog vezetését, nem fogjuk bezárni, ne aggódjatok lesznek még bőven meglepetések a számotokra.

Fejezet írás: Mikor előttem van a gép, megnyitok egy új bejegyzést, és gondolkozom. Miről szóljon a következő rész tartalma. Egyszer csak bevillan előttem egy kép. Elkezdem azt írni, majd azt veszem észre, hogy be is fejeztem Justin szemszögét. Egyszerűen csak elkezdem írni és csak úgy jönnek az ötletek amiket folyamatosan írok, írok és írok. Képes is vagyok másfél- két óra alatt megírni egy részt. Nekünk ilyen egyszerű.


Köszönjük szépen az egy év alatt 46.654 oldalmegtekintés és a 27 feliratkozót!<3 Imádunk titeket!<3 Ennyi is lenne! A következő rész 6 komi után érkezik!:) Reméljük, hogy tetszett a rész ha igen akkor hagyjatok magatok után nyomot!:) Puszi a két Eszter.<3